/Haditanács a várfalon – Fotó: Krajcsi György) Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1987. augusztus/
Talán ma is érdekesek lehetnek a Vértes és térsége 20. századi történetéről, érdekességeiről, életéről szóló régi híradások – mint például ez, 1987-ből:
„Vértesben, Gerecsében
Gyalogolni jó!
Ügy nézzék meg ezeket a gyerekeket a fényképeken, hogy tíz nap alatt több, mint száz kilométert gyalogoltak a Vértesben, míg eljutottak a Gerecséig.
— Sőt, tegnap tizennyolc kilométert mentünk — toldja meg Kosztolánszky Rita. — Ez az első vándortáborunk, de olyan jó volt, hogy már korábban kellett volna kezdeni.
Huszonnyolcán vannak, főleg pilisszántói hetedikesek, néhány fehérvári társukkal kiegészülve.
Szőregi Krisztián sorolja:
Székesfehérvár, Csókakő- Gánt, Bodajk, Kőhányáspuszta … A bánya volt a legérdekesebb eddig! Bodajkon a múzeum! Gánton kagylókat, csigákat, kövületeket láttunk. Én szedtem is emlékbe. A vándortáborozáson részt vevő négy őrs neve nem sok jót ígér: Gyilkos
galóca, Mákvirág, Kaktusz és (vagy sőt) Vaddisznó.
Az őrsök tagjai — mint ahogy Bergmann Györgyné földrajzszakos tanár, táborvezető elmondta — e nevekkel ellentétben úgy viselkedtek, mintha Főszakács, Túrabajnok, Kíváncsiság és Jókedv őrs tagjai lettek volna.
— A lányok főznek! — mondja önérzetesen Snaho Viktória, aki ősztől ötödik Kosztolánszky Rita „autogrammot” ad be jár majd, s ezzel a legfiatalabb vándortáboros.
— Aztán megeszik a fiúk, amit ti főztök?
— De meg ám, még el is mosogatnak utána!
— Persze, hogy megesszük, ha nincs más! — mondja rosszmájúan Cserni Péter.
— Ma itt kirándulunk Tatán, megnézzük a várat, a környéket, aztán már hazafelé indulunk! — mondja Stribik Adrienn. — Kár, hogy nem tart tovább a kirándulás.
(kádár)”
Forrás:Library.hungaricana.hu/Dolgozók Lapja, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám) / 1987-08-01 / 180. szám
